Saját tenger körül forogni. Tudod mik annak a stádiumai, mi annak a vége? Előbb szépen fokozatosan megszűnik a külvilág, semmit nem fogsz belőle érzékelni, csak befele figyelsz, aztán magadból is egyre kevesebbet fogsz fel, nem marad, de nem is fontos más, csak a forgás, a forgás, az önmagáért való forgás, jön a tiszta öntudatlan bódulat, amíg végleg szét nem vet a centrifugális erő. Szép kép. A nép meg tapsolja. Éljenez neki. És az is nagyon szép kép, amikor gróf Vécsey megcsókolja az akasztófán lógó Damjanich kezét. Ekkora hülyeséget már rég nem hallottam. Gratulálok.

Bármilyen kommunikációs terméket. A lépcsőházi cetlitől a miniszterelnök beszédéig! Videót, képet, hangot, hirdetést, szöveget.